Ketyeg az energiabomba. Mennyi időnk maradt?

Ketyeg az energiabomba. Mennyi időnk maradt?
Napjaink egyik legjobban napirenden lévő témái a kiapadófélben lévő fosszilis készletek és a klímaváltozás kérdése. Sokakat foglalkoztat, hogy mennyire is kritikus a helyzet jelenleg és hogy mennyi időnk maradt a folyamatok lelassítására illetve az alternatív megoldásokra történő átállásra.

Amennyiben sikerrel járunk és a megújuló energiaforrások gyors elterjedése hatékonyan helyettesíti majd a fosszilis energiát, képesek leszünk e fenntartani életszínvonalunkat a növekvő fogyasztási szintek és a Föld egyre gyarapodó népessége mellett? Vajon időben sikerül a váltás? Mindezekre a kérdésekre próbálunk az alábbiakban választ találni.

Kezdjük legelőször a helyzet súlyosságának elemzésével. A hagyományos energiaforrások fokozott használata jelentősen növelte a szén-dioxid koncentrációt az atmoszférában az iparosodást követő időszak alatt, mely folyamat továbbra is gyorsulni látszik. A témában járatos kutatók jelentős része egyetért abban, hogy a klímaváltozás elkerülése érdekében a szén-dioxid szintet 350 milliomodrész alatt kellett volna tartanunk, ami változatlan ökoszisztémát jelentene. Ehhez képest az egyensúlyi állapotot már az 1980-as végén túlszárnyalva jelenleg a 400 milliomodrészes határt ostromoljuk évente körülbelül 2,5 milliomodrészt hozzáadva. A 400 milliomodrész az éghajlatot tekintve azt jelentené, hogy a globális felmelegedés a 2 celsius fokos szinten belül maradhatna, ami még viszonylag kezelhető helyzetet jelent, bár regionálisan nagy eltérések jelentkezhetnek. Viszont ehhez az kellene, hogy a szén-dioxid koncentráció az elkövetkezendő években már nem növekedne tovább.

Hol tartunk most? A klímaváltozás ügyében legutóbb összehívott koppenhágai klímacsúcs jól példázza, hogy mennyire is kicsúszott a kezünkből a folyamat megfékezése. Az elemzők szerint, ha a károsanyag-kibocsátás továbbra is ilyen ütemben folytatódna, akkor 770 milliomodrészes szintig növekedne tovább a szén-dioxid sűrűsége, ami 5 celsius fokos átlaghőmérséklet emelkedést jelent globálisan. Nem kell túlságosan eleresztenünk képzelőerőnket, hogy lefessük a katasztrofális következményeket. Mivel lehetőségeink korlátozottak jelenleg a szén-dioxid koncentráció 450 milliomodrészes szinten történő stabilizálása tűnik csak elérhetőnek, ez is csupán 40-50% eséllyel tartaná a globális felmelegedést a kritikus 2 celsius fokos szint alatt. Ha a felvetések igaznak bizonyulnak így jó eséllyel elvétjük a célt.

A klímaváltozás csak egy része az energiaválság problémájának. A fosszilis energiaforrások amellett, hogy igen szennyezőek, még szűkösen is állnak rendelkezésünkre, ezért ha nem találunk alternatív megoldást a jövőben lemondhatunk jelenlegi kényelmes életvitelünkről. Mennyi időnk is maradt ennek a komplex kérdésnek a kezelésére? A tudósok szerint 20-25 év áll rendelkezésünkre a megújuló energiaforrásokra való áttérésre, hogy minden folyhasson a jelenlegi kerékválságban és megmentsük bolygónkat a globális katasztrófától.

Nézzük meg mennyi energiára is lenne szükségünk és vajon teljesíthető e a küldetés. Próbáljunk optimisták maradni ezért dolgozzunk a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) pozitív jövőképének adataival. A globális energiafogyasztás 2008-ban 143 PWh volt évente, tehát most körülbelül 150 PWh-nál járhatunk. Tételezzük fel, hogy bár az energiaigény évről-évre növekszik az energiahatékonysági intézkedéseknek köszönhetően a fogyasztás a csak minimális mértékben fog emelkedni. Honnan tudunk 2035-re 173 PWh energiát előállítani, úgy hogy sikerüljön megfékezni a klímakatasztrófát?
Ketyeg az energiabomba. Mennyi időnk maradt?

Az optimális energiamix alapján 2035-re a következőképpen alakul energiafelhasználásunk: A nap-szél-geo trió összesen 13 PWh-t ad majd, 107PWh fosszilis üzemanyagokból, 20PWh atomenergiából, 6PWh vízenergiából, 27 PWh pedig biomasszából származik majd. Így a megújuló energia összesen 66 PWh-ot (38%) tesz ki az összenergia-fogyasztásból.

Mit jelent ez számunkra?
A fenti adatok alapján úgy tűnik, hogy a megújuló energia csak a legoptimálisabb esetben lesz képes elég gyorsan helyettesíteni a fosszilis energiát az elkövetkezendő 20-25 évben a klímaváltozás megfékezéséhez és a jelenlegi energiaigény fedezéséhez. Kijelenthető, hogy minden más szcenárió drámai mértékben változtatná meg bolygónk ökoszisztémáját.

Milyen forgatókönyvek jöhetnek:

– továbbra is a jelenlegi szinteken tartjuk energiafelhasználásunkat és az olajkészletek kimerüléséből származó kieső kapacitást szénből és más nem hagyományos fosszilis energiaforrásokból próbáljuk fedezni mint például az olajpala, vagy az olajhomok. A feltörekvő gazdaságok az élen Kínával és Indiával továbbra is folytatják az olcsó szénre alapozó erőművek építését az egekbe repítve a légköri szén-dioxid koncentráció szintjét, feltételezhetőleg elérve a 700 vagy akár 800 milliomodrészes határt. A helyzet csak azért nem romolna tovább mert addigra már a szénkészletek is kifogyófélben lennének.

– nem változtatunk felhasználási szokásainkon, azonban a kifogyó olajkészletek miatt a jelenlegi gazdasági rendszer összeomlik ezáltal elkerülve a kritikus szén-dioxid szintek túlszárnyalását. Megmenekülünk a globális katasztrófától, de egyben le is mondhatunk jelenleg megszokott életkörülményeinkről.

– a legoptimálisabb forgatókönyv szerint bár az alternatív energiaforrásokból nem sikerül elérnünk a kívánt mértékben helyettesíteni fosszilis energiaigényünket, viszont az energiahatékonyság fokozásával, és az energiafogyasztás észszerűsítésével sikerül egy alacsonyabb fogyasztási szinten is stabilan tudjuk működtetni a gazdaságot. A szén-dioxid leválasztó és tároló technológiák elterjedése pedig stabilizálja a légkör károsanyag-tartalmát. Csak reménykedhetünk benne, hogy a döntéshozók felismerik az energiaváltás szükségességét és időben meghozzák az elkerülhetetlen intézkedéseket civilizációnk és a Föld jelenlegi formájában történő megőrzése érdekében.
Forrás: energiaparkett.hu